„A képzelőerőt görög szóval fantáziának nevezzük. A görög phantaszia többek közt a phanosz főnév rokona. Ez fáklyát, lámpát jelent. Tessék megnézni a boltban ezt a könyvet. Világít.”

Végh Attila, Magyar Hírlap

Ha a filozófia történetét egy racionális világkép örökös újrarajzolásaként értelmezzük, akkor azt is feltételezzük, hogy a világot gondolati úton csakis képzelőerővel rekonstruálhatjuk. Ezért a cím. A filozófiát magát pedig mindig egy meghatározott kor keretei között gyakorolták, így a gondolkodók saját koruk, saját közegében feltett kérdéseire válaszoltak. Tehát minden korszak nyoma ott van – a filozófusok által közvetítetten – az épp aktuális világképünkön is. Egy-egy gondolkodó korának sajátosságait épp olyan közvetlenül tapasztalta meg, ahogyan a kor levegőjét lélegezte be. Mondhatjuk minden filozófia képet rajzolt saját koráról. Ezért az a különös és gazdag képanyag, amely a szerzők mondandóját illusztrálja és paradox módon még a jelenben való eligazodást is segíti.