Az egyetemi évei elején járó Blanka részben kalandvágyból, részben francia nyelvtudása tökéletesítésére nyári diákmunkára jelentkezik a marseille-i Bellevue gondozóotthonba, ahol mozgássérülteket és más fogyatékkal élőket ápolnak. Kezdetben minden vonzóan izgalmasnak tűnik, a forró nyár, a tengerparti kirándulások és a kölcsönös ugratások az új barátokkal, de aztán a kapcsolatok egyre feszültebbé válnak, és az idilli légkör egyre nyomasztóbbá lesz. Bár látszólag könnyedén váltogatja a nyelveket, Blanka mégis kommunikációs nehézségekkel küzd: nem pusztán a külföldön élő ember nyelvi zavarát, hanem egy sokkal alapvetőbb afáziát, a szavak és a jelentés elvesztésének terhét tapasztalja meg. Örvényszerű utazás veszi kezdetét, amely a lányt a depresszió és a paranoia poklának mélyére sodorja, az olvasó számára pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a normalitás és az egyensúlyhiány közötti határ mennyire könnyedén átjárható – Dobrakovová regénye az összeomlás, a személyiség egyensúlyvesztésének folyamatát már-már patologikus pontossággal és egyúttal mélyreható empátiával ábrázolja.