A forrásanyagokra (emlékiratok, korabeli sajtó) és régészeti leletekre, kórházépítészeti emlékekre támaszkodik a könyv, melyet gazdag képanyag kísér. Kis történelmi sétát teszünk a pesti és budai oldalon: a kórházak, gyógyító helyek történeti fejlődése már a rómaiaktól, a népvándorlás korától nyomon követhetők. Időrendben, a keresztény középkortól (kolostorházak, gyógyító rendek) a felvilágosult abszolutizmus, majd a reform- és a dualizmus korszakán át (orvosi karok, kórházrendszer), a XX. század újrakezdésein és korszerűsítésein keresztül napjainkig mutatjuk be a gyógyító város történelmét. Hogyan alakultak és fejlődtek a katonai vagy tábori kórházak, mentő- vagy magánkórházak, szanatóriumok, hogyan működött a sebészcéh? A kórházügy mikor került intézményes keretek közé, mióta beszélhetünk közegészségügyről, egészségügyi oktatásról? A szerző ezekre a kérdésekre ad választ, miközben szól az ápoló rendekről és a szerzetesek ápolási kultúrájáról, az orvosokról, sebészekről, bábákról, de beszámol a kórházépítési programokról és más specialitásokról is.