A kötetbe válogatott szövegek arra tesznek ki´se´rletet, hogy a ta´rsadalmi nemi megközelítésmódot e´rve´nyesi´tsék a filozo´fia, az irodalom, a ta´rsadalom- e´s kultu´rakutata´s teru¨lete´n. A huszadik sza´zad ko¨zepe´to?l a nyelvre ira´nyulo´ tudoma´nyos figyelem nyoma´n eltu?nt annak kora´bban maga´to´l e´rteto?do?nek tekintett a´ttetszo?se´ge, e´s egyre inka´bb teret nyert a nyelvi intranszparencia elke´pzele´se. De az, hogy ki, mikor e´s miro?l besze´lhet, felveti az autorita´s, a jelento?se´g, ve´gso? soron a hatalom ke´rde´se´t is, így a nyelvi reprezentáció formái olyan jelentést és rendet generálnak, amelyek létrehozzák, illetve megerősítik az uralom mintázatait.
Az itt bemutatott tudásformák ku¨lo¨nbo¨zo?ke´ppen teszik leheto?ve´, hogy a ta´rsadalmi nemi jellegro?l besze´lju¨nk, hiszen elte´ro? bennu¨k az univerza´lis humanizmusnak a´lca´zott maszkulin hegemo´nia mo´dozata is. Ennek nyoma´n elkeru¨lhetetlen a nézőpontok, beszédmódok, kritikai gyakorlatok ko¨zo¨tti ido?nke´nti va´lta´s, amely szu¨kse´gke´ppen e´s va´llaltan heteroge´n teoretikusi a´lla´spontot eredme´nyez. A könyv egészére azonban érvényes az a hermeneutikai felismerés, hogy valamit akkor értünk meg jó eséllyel, ha az értelmezés lehetőségét a megértési folyamat részeként találjuk meg.