A cím a Kommunista kiáltvány híres kezdőmondatát veszi kölcsön, felcserélhetővé téve a kapitalista szellemet egykori és „kísérteties” ellenpárjával:

„KÍSÉRTET JÁRJA BE A VILÁGOT — A KAPITALIZMUS KÍSÉRTETE.”

A politikai gazdaságtan kezdetektől fogva némi rokonságot mutat a természetfeletti tanokkal, hiszen láthatatlan kezekkel és egyéb rejtélyes okokkal magyarázza a gazdasági eseményeket. Ez bizonyára a folyamatok titokzatosságának köszönhető: a körforgásban részt vevő tárgyak és jelek kísérteties módon önálló életre kelnek, piaci mecha­nizmusokká válnak. Különösen érvényes ez a modern pénzgazdaság mozgásaira és struktúráira. Bár a pénzügyi piacokat tekinthetjük olyan intézményeknek, amelyek meghatározó befolyást gyakorolnak az emberiség jólétére, mégis homályos marad, mi zajlik rajtuk voltakép­pen. Mindenesetre arról nincs megegyezés, hogy a sokat emlegetett kapitalista „szellem” vajon megbízhatóan és racionálisan vagy egészen őrült módon működik-e.

Szembesülnünk kell azzal a kényes körülménnyel, hogy az elmúlt háromszáz év közgazdasági tudása maga teremtette meg azokat a gazdasági tényeket, amelyeket megmagyarázni hivatott, és ezekben mind ott van a „tőke szelleme”.