Kötetünk szerzői Foucault 1970-es években felvázolt genealógiáját olyan önálló kiindulópontnak tekintik, amely a kritika új, működőképes fogalmát és a hétköznapokban ellenállóbb elméleti kidolgozását segíti elő. Ha a visszásságokat társadalmi gyakorlatokként azonosítjuk, és világunkat a repedések mentén ismételten összerakjuk, akkor a jelenben kínál megoldást. Gundula Ludwig, akinek kutatási tárgya a neoliberális nyugati államhatalom lényegi összefonódása a nemiség uralkodó nézeteivel, az ezzel járó antidemokratikus vonásokat tárja elénk. Ruth Sonderegger a kritikai beállítottság egyszerre teoretikus és megélt formáját hirdeti, ahol az uralmi praktikák provokatív ábrázolása után a szokatlanná tétel „cinikus” eseményeivel tudunk kiállni magunkért. Isabell Lorey a spanyolországi alulról építkező intézmények példáját elemezve a részvételi demokrácia olyan érvényes politológiai eszköztárát keresi, mely elkerüli a hagyományos kormányzati mentalitás hierarchikus csapdáit.