Miért éppen én?! – amikor az ember ehhez a kérdéshez ér, az eget szólítja meg. (Sors? Isten? Vakszerencse?) A hétköznapiból bármely irányba kilendülni sokkoló lehet. Ebben a sokkhelyzetben kerülnek egymás mellé az anyukáját elveszítő kislány, a kétszeres lottónyertes nagynéni, majd az apuka új szerelmeként egy nem teljesen egészséges babát váró kismama. Párhuzamos történetükben szembe kell nézniük az abszurditással: Saara anyukáját egy égből, talán repülőről lepottyanó jégtömb üti agyon, a nagynéni nyakába pedig mértéktelen pénz hull, miután az első nyeremény után naivan továbbra is próbál hódolni a szenvedélyének, a magzat lábai pedig sellő módjára összenőttek. Lehet-e, kell-e haladni a kijelölt úton, élni tovább az életünket a kiszolgáltatottság ilyen mértékű megtapasztalása után. A szereplők tiszta gondolatai egyszerre markánsak és óvatosak. Könnyű őket követni a moralitás ingoványos útvesztőjében, ahol nem csak a talaj ingatag, hanem még az ég is könnyen a fejünkre szakadhat.