Micsoda nyugodt hely is egy temető... Egy fenét! Prágában, az olšanyi temetőben akkora a jövésmenés, hogy beleszédül az ember. Persze a fal túloldalán lévő házban ugyanez a helyzet, így aztán nincs is olyan jelentősége, hogy valaki itt van-e még, vagy már odaát. A világ történéseit csak látszatra bontja két színre a valós és a szellemi létezés. A két szín a lényegibb, amelyen a személyiség párhuzamosan játszik a nagy színpadon. És itt nem csak a kétszínű házmesterre, az átlagpolgár gyávaságból és restségből fakadó megalkuvására kell gondolni, hiszen annyi minden más miatt is kettéválhat a látszat és a belső való. A 75 rövid fejezetből kirajzolódó mozaik a 20. századi Prága képe, amely egyben tipikus kelet-európai helyzetkép is, de a hely- és korrajzon túl Hodrová műve sokkal inkább a lélek értelmének mágikus, irodalmi keresése, misztikus felfedezőút, amely elsöpri az idő által emelt határfalakat. Prága városa különleges, mágikus hellyé válik, s ez, valamint a töredezett szerkezet és a kronológiai rend megbolygatása leginkább Joyce és Woolf műveihez teszi hasonlóvá a regényt.