Bruno Schulzot (1892–1942) már évtizedek óta a lengyel irodalom élvonalában tartották számon, amikor körvonalazódni kezdett az, hogy mit is kell értenünk e próza mitológiai kötődésein, hogyan kerül egy korai ex librisre a színházi függönyre tekeredő kígyó. A szerző elemzéséből egy olyan átfogó vízió bontakozik ki, melynek egyik pólusa a kozmogónia, a másik pedig az eszkatológia. Mindez egy hihetetlenül eredeti misztikus rendszeren alapul, melyet a XVI. századi palesztinai kabbalista, Jichák Luria dolgozott ki. A monográfia nemcsak azoknak szól, akik jobban el akarnak mélyedni Bruno Schulz életművében, de azoknak is, akiket érdekel, hogyan használható fel a kabbala az irodalom és a képzőművészet vizsgálatához, vagy akik ezen keresztül szeretnének közelebb kerülni a zsidó ezotériához.

Władysław Panas (1947–2005), a Lublini Katolikus Egyetem professzora a szemiotikából indult ki, de érdeklődése nem korlátozódott az irodalomra, a lengyel–ukrán határvidék teljes kulturális spektrumára kiterjedt. Kutatási témái közt ugyanúgy megtalálható az ikon teológiája, mint az olyan Messiás története, akinek már a világ teremtésével kezdődik a küldetése.