A történészek élvezettel elemzik korábbi korok szokásait, a világról alkotott képét. De ha lehet, még izgalmasabb kérdés, hogy annak a kornak milyen a világképe, melyek a fő jellegzetességei, amelyben élünk?

A Kapitány-házaspár 2000-ben publikálta azt a – számos felsőoktatási intézmény tananyagába azóta beépült – könyvét, amely a kilencvenes évek világképét elemezte a mindennapi élet olyan mozzanatainak sorravételével, mint a lakások kialakításának módja, a nemi és életkori szerepek, identitások alakulása, a kor tipikus félelmei, az egészség-/betegségfelfogás, a gyerekjátékok, az ünnepelési szokások; s olyan korjellemzők összefoglalásával, mint például a különböző történelmi korszakok, kultúrák, művészeti és tömegkommunikációs stílusok divatja. Azóta eltelt egy bő évtized. Ebben az új kötetben a kilencvenes évek bemutatása mellett (ugyanakkora terjedelemben) már az első kétezres évtized fejleményei is helyet kapnak. Az újdonságok özönében mindig nehéz különválasztani, mi az, ami korjellemző, mi az, amit az utókor is a mostani idők jellegzetes vonásaként fog számon tartani. Ebben nyújthat segítséget ez a könyv, amely úgy mutatja be a jelen szokásainak, tárgykínálatának, televíziós műfajainak, sikerfilmjeinek stb. zavarba ejtően hatalmas tömegét, hogy közben azt is kiemeli, hogy melyik miért és miben tekinthető korjellemzőnek, s értelmezni próbálja azt is, miért éppen ezek kerültek előtérbe. A jelenségek egy része ismerős lesz az olvasónak, néhányról talán ezúton hall először; a könyv legfőbb hozadéka azonban az, hogy mindezt együttesében, rendszerként: korunk világképeként tárja az olvasó elé.