Lev Sesztov többnyire közvetett módon, az általa tárgyalt hősök szavaival és sorsával érzékelteti saját világlátását. Az írók, filozófusok személyiségének rejtett rétegeit kutatja, gondolkodói magatartásokat rekonstruál. A fő mérce számára a művekből kirajzolódó magatartás hitelessége: az, hogy - Kierkegaard szavaival élve - képesek-e azokban a kategóriákban gondolkodni, amelyek keretei között élnek.
A múlt század első évtizedének végén született a kötet három, különböző műfajú írása. A publicisztikába hajló Dosztojevszkij-cikk, a töredékességet vállaló, minden gondolkodási klisét megkérdőjelező kisesszéfüzér és a nagy ívű, egész életpályát bemutató Ibsen-tanulmány egyaránt ironikusan szól a modernkori prófétálás csábításáról.