Tévedések tárgya - ez a cím a szerzőre, a versbeszélőkre és a versekre vonatkoztatva sem hízelgő. Öngúnyos felütés már a címlapon. És aztán? Megidéz, rekonstruál, rájátszik - nem állít, nem gondol magáról túl sokat. Olykor lamentál, de többnyire szenvtelen, pedig "az igazi carpe diem az, / hogy nem pöcsölök / távoli dolgokon." És mégis. Egyszerű, eszköztelen nyelven, de ismételget, elbabrál az emlékekkel, különös figyelemmel a családi parákra. Az első és a harmadik ciklus színtiszta alanyi költészet - elfojtások, finoman érzékeltetett feszültségek -, de a könyv közepén összekuszálódnak a szálak, ugyanis a nagymama lép elő beszélővé, s közben "Zsoltika" mellékalakká lényegül át. A fránya perifériára szorultság, amely okot ad a pöcsölésre.