A Nobel-díjas író korai műve egy hajótörött története, "aki tíz napig hánykolódott egy mentőcsónakban, étlen-szomjan, aztán a haza hősének kiáltották ki, szépségkirálynők illették csókjukkal, reklámkampányokban meggazdagodott, majd a kormány elfordult tőle, és egyszer s mindenkorra elfelejtették." A történetet García Márquez 1955-ben jegyezte fel egy hajótörést szenvedett matróz elbeszélése alapján, majd 1970-ben jelentette meg először. A kisregény, amely az emberi kitartás és az elpusztíthatatlan életösztön krónikája, a tényirodalom eszköztárát felhasználva rekonstruálja a hajótörött mentőcsónakban töltött tíz napjának hiteles történetét. A művet Xantus Judit fordításában vehetik kézbe a magyar olvasók.